|
A PPS-41 a II. világháborúban a Vörös Hadsereg által legnagyobb számban alkalmazott szovjet 7,62 mm-es géppisztoly. A Georgij Spagin szovjet fegyverszerkesztő által tervezett fegyvert 1941-ben rendszeresítették. A II. világháborút követően a Szovjetunión kívül más országok is alkalmazták, így a PPS-41 a magyar fegyveres erőknél és testületeknél is rendszeresítve volt.
A fegyver története
A géppisztolyt a gyártási nehézségek miatt nem igazán sikeres, Gyegtyarjov által tervezett PPD-40 leváltására kiírt pályázatra tervezte Georgij Spagin . A fegyver próbái 1940 második felében folytak. A sikeres teszteket követően a Vörös Hadsereg 1940. december 21-én hagyta jóvá a fegyver rendszeresítését PPS-41 jelzéssel, a csapatoknál pedig 1941-ben jelent meg a géppisztoly.
A PPS-41 sorozatgyártása a zagorszki fegyvergyárban kezdődött meg 1941 júniusában, még a Szovjetunió elleni német támadást megelőzően. Zagorszkban (ma: Szergijev Poszad) azonban csak néhány darab PPS készült el, mert a német csapatok közeledése miatt a gyárat keletre, a Kirovi területre evakuálták. A háború során a PPS géppisztolyok gyártása más üzemekben is folyt. A legnagyobb mennyiséget - kb. 3,5 millió db-ot - a moszkvai fegyvergyár állította elő a típusból. 1941-ben összesen 92 766 db, 1942-ben pedig már 1 499 269 PPS géppisztoly készült. A háború befejezéséig összesen kb. 5,5 millió darabot gyártottak. A sorozatgyártás során jelentős módosításokat nem hajtottak végre a fegyveren.
Továbbfejlesztett változatok
1942-ben Spagin áttervezte a géppisztolyt. Tovább egyszerűsítette a szerkezetét, és behajtható fém válltámaszt alkalmazott. Az áttervezett géppisztoly a PPS-42 típusjelet kapta. A fegyvert Spagin a harcjárművek kezelőszemélyzete és a speciális egységek számára rendszeresítendő kisméretű géppisztoly tervezésére kiírt pályázatra szánta. A PPS-42 ellenfele a Szudajev által tervezett PPSZ-42 volt, amely a a próbák során jobbnak bizonyult. Így a harckocsizók, az ejtőernyősök, felderítők és a partizánok alapvető lőfegyvere a PPSZ-42 lett, míg a gyalogság fegyvere a PPS-41 volt. Spagin 1945-ben elkészítette a PPS-45-öt, amely már teljesen fémből készült. A PPS-45 azonban már nem került gyártásba. A II. világháborút követően a Szovjet Hadsereg alapvető lövészfegyvere a sokkal hatékonyabb AK-47 lett.
A II. világháború során a német csapatok által zsákmányolt PPS-41 géppisztolyokat a Wehrmacht is alkalmazta. Egy részüket az eredeti 7,62 × 25 mm TT lőszerrel használták MP717(r) típusjelzéssel, másik részüket 9 mm-esre alakították, típusjelzésük MP41(r) volt. Utóbbiaknál kicserélték a csövet , és olyan adaptert alkalmaztak, amely lehetővé tette a német MP 38 és MP 40 géppisztolyok tárjainak a használatát.
A II. világháború után a géppisztolyt gyártották a Kínai Népköztársaságban ("50-es típus" néven), Jugoszláviában (48M típusjellel), a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban ("49-es modell" néven). Vietnamban a szovjet és a kínai gyártású változatokat is használták, egyaránt K50 típusjellel. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
